Pozsony története

Pozsony kétezer éves történelme nagyon gazdag. Ennek ellenére Pozsony Európa legfiatalabb fővárosai közé tartozik.

Pozsony első valószínű telepesedése Krisztus születöse előtti 5000 évre számítható vissza. Krisztus sz.e. első évszázadban a kelták építették fel erődítményeiket Dévényben és Pozsonyban. Ebbe az időbe esik a kelta pénzverde létesítése is, melyben az ún. biatek érmeket kelta ezüst pénzérmeket verték. Az 1. – 4. században K. sz. u. A Duna folyótóol délre fekvő terület a római birodalom uralma alá került. A szláv törzsek letelepedése K. sz. u. 5. – 6. században történt.

A 623 – 658 közötti években jött létre az első államalakulat, mely Samo birodalma nevén ismeretes. A 7. és 8. században Pozsony területe a közös avar-szláv állam központja lett, mely Szlovákia történetében igen fontos mozzanatot jelent. A szlávok híres történelme a 9. században kezdett íródni, a Nagymorva fejedelemség keletkezésével. Ekkor vált a pozsonyi várdomb katonai, adminisztrációs ée vallási központtá. 864-ből származik a dévényi várról levő első említés a Fuldai Évkönyvekben, melyben ezt mint a Nagymorva birodalom erős végvárát említik. A legrögibb írásbeli emlék Pozsonyról /Brezalauspurc néven/ a Salzburgi Évkönyvekben található a magyarok és a bajorok közötti ütközettel kapcsolatban, mely 907-ben történt.A 10. és 11. században Krisztus születése után a pozsonyi vár Magyarország fontos végvárává vált, ugyancsak a várispán és a káptalanság székhelye lett.

A pozsonyi vármegye kialakulása I. István király uralkodása alá esik az 1000 – 1038 évekbe.
A várdomb keleti részének benépesítése a 12. szézadba vezethető vissza.
Az 1221. évben a román stílusú Legszentebb Megváltó Templomát a várból áthelyezték a váraljai településre a mai Szent Márton székesegyház helyére.
1291-ben kapta meg Pozsony a szabad királyi városok privilégiumát III. András királytól, mellyel csatlakozott a többi szabad királyi városok rendszerébe és ugyancsak evvel vette kezdetét a keresekedelem és a kézművesipar fejlődése.

Az említett királyi kiváltságok adományozása eredményeként virágzásnak indult az ipar, a szőlőtermelés és a nemzetközi kereskedelem. Pozsony városa 1430-ban kapta meg Luxemburgi Zsigmond királytól a pénzverés jogát, majd 1436-ban címerhasználati jogot adományozott a városnak.

Mindezeket a városi kiváltságokat Mátyás király 1464-ben erősítette meg Aranybullájával. Corvin Mátyás létesítette 1465-ben az első egyetemet a mai Szlovákia területén – Universitas Istropolitana néven [ismertebb az Academia Istropololitana elnevezés].1468-ban Mátyás király pallosjoggal ruházta fel a várost.

Az 1526-os mohácsi csatavesztés során az ifjú Lajos király életét vesztette, ugyanebben az évben választották királlyá a magyar rendek a ferencesek kolostorában Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget.

Az 1536-os évben Pozsony Magyarország fővárosává lett, az országgyűlések és a központi intézmények székhelye. Ami a legfontosabb - hogy Pozsony a magyar királyok koronázási városává lett /és 1543-tól ugyancsak a hercegprímás székhelyévé/.

Az 1563 – 1830 közötti 300 év alatt a Szent Márton-székesegyházban 11 magyar királyt és 8 királyi feleséget koronáztak meg.
A 17. század a Habsburgok elleni felkelések jegyében zajlott.
Az 1711-as pozsonyi pestisjárványban 3860 lakója vesztette életét.
1741-ben koronázták meg Mária Terézia királynőt.
1775-ben kezdődött a város építészeti fellendülése. Ugyanis ebben az évben rendelte el Mária Terézia királynő a belső városfalak lebontását. Pozsony a mint a művészetek városa vált ismertté, 1776-tól működott itt a Rendi Színház állandó színészi testülettel.

Az első pozsonyi manufaktúra 1728-ban létesült.
Az 1783-as év annyiból kedvezőtlen, mivel II. József császár elrendelte a központi hivatalok Budára való áthelyezését és a koronázási jelvényeket Bécsbe vitette.
1805-ben a három császár austerlitzi ütközete után a pozsonyi Primáspalota Tükörtermében írták alá az ún. pozsonyi békét a napóleoni Franciaország és Ausztria között.
1809-ben Napóleon seregei ostromolták a várost.
1811 május 28-án leégett a pozsonyi vár.
Az 1818-as évben jelent meg a Dunán az első gőzhajó.
1840-ben kezdte közlekedését a lóvasút Pozsony és Szent György között.
Ľudovít Štúr és követői 1843-ban kodifikálták a szlovák nyelvet.
1848-ban alá V. Ferdinánd az ún. áprilisi törvényeket a jobbágyság felszámolásáról a Primáspalota Tükörtermében.
A Rendek Színháza helyén 1886-ban felépítik a mai Szlovák Nemzeti Színház épületét.
1891-ben avatták fel ünnepélyesen az első hidat a Dunán.
1895-ben jelent meg Pozsonyban az első villamos, majd 1912-től az első trolibuszok.
Az 1913-as tűzvész 79 házat pusztított el a Váralján.
1918 október 10-én megalapul a Szlovák Nemzeti Tanács Pozsony és környéke feletti hatáskörrel.
1919 január 1. – a várost elfoglalják a csehszlovák legionáriusok és hozzácsatolják a Csehszlovák Köztársasághoz.
1939 március 14-én Pozsony a náci Szlovák Köztársaság fővárosa lett.
1945 április 4-én a vörös hadsereg felszabadítja Pozsonyt.
1946-ban Pozsonyhoz csatolták a közeli községeket: Dévény, Pozsonyhidegkút, Lamacs, Ligetfalu, Főrév, Récse és Pozsonyszőlős, így keletkezett az ún. Nagy Pozsony.
1948 február 25 – a kommunista párt átvette az összes hatalmat a városban és az országban.
1969 október 30-án létrejött szerződés alapján a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságban a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa Pozsony lett. A szerződést a pozsonyi várban írták alá.
1971-ben Pozsonyhoz csatolták a további falvakat: Dévényújfalu, Pozsonybeszterce, Vereknye, Pozsonypüspöki, Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún.
1989 november 27-én a prágai „bársonyos forradalom” kitörése után Pozsonyban a Nyilvánosság az erőszak ellen és a Diákok Polgári Fóruma támogatására kitört az általános sztrájk.
1993 január l.- Pozsony az önálló Szlovák Köztársaság fővárosává lett.